“A vita középpontjában a populáris filmgyártás áll, mint olyan profitorientált, a közönség igényeit kiszolgálni igyekvő iparág, melyet napjainkban már minden szinten (gyártás-terjesztés-befogadás) áthat a digitalizáció. A kérdés az, hogy ez megjelenik-e, és ha igen, milyen szinten a filmek elbeszélésében és képi világában? A hivatkozott, erősen önreflexív filmek, mint a Scott Pilgrim a világ ellen, A lé meg a Lola, A nő kétszer, A közösségi háló, illetve az Eredet egy új filmkészítési paradigma előhírnökei, vagy csupán ritka és egyedülálló kivételek a klasszikus elbeszéléstechnikát követő populáris filmek tengerében? Az olyan populáris filmekben, mint a Mátrix-trilógiában, az eXistenZ – Az élet játékban vagy a Truman Show-ban szórványosan megjelenő újmediális utalások csak helyi jelentőségűek, avagy e mélyreható változást vetítik előre? Kiszorítja, kiszoríthatja-e az adatbázis és az algoritmus logikája a narratív logikát? Azaz: leválaszthatók lesznek-e a jövőben a filmek az őket létrehozó mechanizmusról (ahogyan Sághy Miklós állítja), vagy a továbbiakban már az esztétikai elemzés sem kerülheti meg a digitalizáció sajátosságainak szem előtt tartását (amint azt Dragon Zoltán gondolja)?”
Ezzel szemben a Machinima – A játék-film és a Mobil és közösségi média további témaként szolgálnak e szélesebb körű feltáráson belül, kiterjesztve a diskurzust az idézett erősen önreflexív filmeken túlra, és hozzájárulva a digitális korban a digitális kultúráról és a filmek jövőjéről folyó vitához.
Szerzői jog © 2024 digitalculture.hu. Minden jog fenntartva.